Közeledik a középiskolai felvételi napja…
Várod már, hogy megmérettesd magad, vagy eleged van a felkészülésből?
Kihívással vagy félelemmel várod a szombati napot?
Mások is elvárják, hogy jól teljesíts, vagy ilyen szempontból nem ül a válladon a teher, hogy meg kell felelj?
Mi az elvárásod magaddal szemben?
Mennyire érzed úgy, hogy ennek eredménye határozza meg a jövődet?
A vizsgadrukk mit hoz ki belőled? Jobb vagy gyengébb teljesítményt?
Elégedett típus vagy-e, vagy inkább olyan vagy, aki arra figyelsz, hogy miért nem sikerült jobb teljesítményt nyújtani?
Én nem tudok helyetted ezekre a kérdésekre válaszolni. Te ismered, és te látod magad. Te tudod, hogy mennyi időt és energiát fektettél abba tanórákon, vagy éppen órán kívül. hogy a lehető legjobban felkészülve, tudásod legjavát adva merülj el a feladatok sokaságában.
De azt tudom, hogy bármilyen választ is adtál a fenti kérdésekre, az te vagy. Te, az az egyedi gyermek, aki képességekkel, tehetséggel és adottságokkal rendelkezel, hogy betöltsd majdani elhívásodat az életre. Ez, a felvételi megírásának két órája pusztán egy apró mozaik lesz az életedben. Egy olyan puzzle darab, ami része, de nem egyetlen része az egésznek. És pont olyan eredménye lesz, mint amilyennek lennie kell. Nem az a fontos, hogy hány pontot fogsz elérni, és az sem, hogy felvesznek-e az első helyre. Nem. A fontos az, hogy ki voltál te a felvételi megírása előtt, ki vagy te abban a pillanatban amikor írod a feladatsorokat, és ki leszel, amikor értékeled magadat, miután megmérettettél! Ezek pedig a belső világodon, a gondolataidon és az érzelmeiden múlnak.
És most képzeld el az egész felvételi mizériát valahogy így: Egy virágos, fákkal teli kertet kaptál ajándékba, amit eddig gondozhattál, akár kemény munkával, akár kedves szavakkal, bármilyen eszközzel, aki te vagy. Megérezhetted a virágok különleges illatát, a gyümölcsök zamatos ízét, a fák erejét, a virágok törékenységét, a szirmok hullajtásának neszét, de a növekedés fantasztikus szépségét is. És most itt a feladat, hogy megnyisd kerted kapuit mások előtt. Csak vezesd körbe a kíváncsiskodókat, és légy büszke magadra, aki időt és energiát fektettél abba, hogy jó sáfára legyél tudásodnak, képességeidnek. Mesélj kerted gyönyörűségeiről úgy, mint aki ismered őket, tudod, miben rejlik erejük és számíthatsz rájuk.
A levendula lila takarója, finoman gyengéd illata megnyugvást és támogatást ad. A mandarinba harapva rájössz, nincs mitől tartani, és a vidám szív a legjobb orvosság. A fenyő gyantás illata, mély tisztasága uralja az önbecsülésedet, bármi is történjék. A fodormenta friss illata tiszta gondolatokkal jár át, és egyenest a cél felé visz. Ha némi ötletre lenne szükséged, csak simítsd végig kezed a rozmaring ágán, és illatolj tenyeredbe mélyet. Nézz körül, lásd meg a kamilla bársonyos virágát, egyszerű szépségét, hajlékonyságát, ugyanakkor erős tartását, és máris rájössz, nyugalomban vagy, és az a legfontosabb.
Aztán, amikor újra egyedül vagy, már nem nyüzsög senki a kertedben, csak adj hálát, hogy eljött az a nap, amikor mintegy varázslatos módon rajtad, és általad, akkor, a mostban túl vagy a nehezén. Leülsz egy rózsabokor mellé, lehunyod szemed és csak engeded, hogy a szeretet átjárjon. Hiszen megérdemled.
Aludj sokat és álmodd, amit álmodnod kell! Érezd, amit érezned kell! Vidd magaddal gondolatban kertedet, és tekints rájuk, mikor mire van szükséged. Vigyél magaddal finom, kedvenc illatokat, gyümölcsöt.
A nagy napon tegyél valami finom illatot a csuklódra, kézfejedre, ha kell erőt tudj belőle meríteni. Szünetben mozogj kicsit, frissülj fel, csak a következő feladatra koncentrálj. Figyeld meg, milyen gondolatokat hagyott benned a magyar, fedezd fel, milyen érzéseid vannak, azok hol jelentkeznek a testedben. Az illatokon keresztül engedd, hogy megszólítsanak, és átadják vagy épp elvegyék azokat az érzéseket, amikre szükséged van. Az agyunk nem tud egyszerre két érzést feldolgozni, ezért a tudatos illatolás egy nagyon egyszerű és hatékony technika, hogy érzelmi állapotot váltsunk. És ha letelt a matek utolsó perce is, tudd, hogy az illatos kerted mindig vár!
Mert az élet olyan, hogy ahol most tartunk, ott nem állunk meg. Megyünk tovább, azzal a tapasztalattal és ismerettel, amivel gazdagodtunk.
Sok sikert, finom illatokat kívánunk a felvételin!